Egységmeditáció

Létezzetek mindenért, hogy A Minden létezzen tibennetek!

A meditáció szó latin eredetű, jelentése közép vagy közvetítés.

Önmagunk egyetemességének felismerése és megtapasztalása a jelen kor embere számára meditációban érhető el leginkább azért, mert a megtapasztalás élményének lehetőségét hordozza önmagában. S ezen tapasztalati élményt nem lehet semmissé tenni, csak tudatos törekvéssel erősíteni. Azaz napi gyakorlásainkkal közelebb és közelebb kerülni az Egyetemes Léthez, Egységhez, Világmindenséghez s annak egyensúlyához, tökéletességéhez, mindentudásához.
Meditáció során elcsöndesedünk, megnyugszunk, s egyre inkább eltávolodunk a földi fizikai világtól, annak korlátaitól. Önmagunkba fordulunk, elménk s tudatunk által határtalanná válunk, kitárulkozunk a Körülvevő Mindenségnek, s egyre mélyebben és mélyebben elmerülünk önnön létünk belső és külső valóságában, a határok és korlátok nélküli tiszta létben.
Elménk s tudatunk kapuja által kezdeményezzük önnön belső létünkből, határtalan, korláttalan megnyilvánulásunkból, kinyilatkoztatásunkból a kapcsolatot a Világmindenség felé. Napi gyakorlásaink, meditációink eredményeképp mind biztosabban, gördülékenyebben, gyorsabban vagyunk képesek e kapcsolat felvételére, mely lehetőséget ad elszakadni földi világunktól, hogy megleljük önnön szabadságunkat és teljességünket a Világmindenségben, s hogy így a visszacsatolás következményeképp pozitívan alakítsuk önmagunkat s környezeteinket földi világunkban. Felismerjük, hogy részei vagyunk a Világmindenségnek, s hogy Ő a mi részünk. Ezen önfelismerésünk automatikusan megajándékoz bennünket: tisztít, harmonizál, gyógyít, energizál, feltölt és védelemmel lát el minden negatívval szemben. Egyesülünk önmagunkkal, azaz a Világmindenséggel, s önmagunkon keresztül engedjük meg a szükséges és optimális egyetemes kinyilatkoztatások hatás-ráhatás mechanizmusait. Így válnak életeink eme egyetemes kinyilatkoztatások által tisztábbá, jobbá, egészségesebbé, tudatosabbá, korláttalanabbá.

Elménk s tudatunk elcsendesedése által belépünk saját belső csendünkbe, belső középpontunkba, s megleljük a kapcsolatot határtalan, korláttalan létünkkel, világmindenségünkkel, s visszacsatlakozunk a Világmindenségbe elménk s tudatunk által. Ekkor megtapasztaljuk azon állapotot, melyben minden egy, s az Egy ott van mindenben. Összekapcsolódunk s eggyé válunk egymással és mindennel. Egyetemesen összhangba kerülünk a Világmindenséggel, s a legapróbb megnyilvánulásunk, minden rezdülésünk is a Világmindenséget tükrözi, s hatás-ráhatás egymásra épülő hatásmechanizmusai alapján tovaterjed, s minden létezőt alakít önmagához mérten. Kiegyensúlyozza őket létükben és megnyilvánulásaikban.
Ez a megnyílás és kitárulkozás és befelé fordulás egyszerre történik, hogy mindkét helyről folyamatos ingereket kapjunk, mert mindkét helyről az Egyetemes Abszolút Lét, Világmindenség, Egység, Tökéletesség vesz bennünket körül, s ezt kutatjuk, s ez irányba haladunk: mind a belső énünket, középpontunkat fejlesztjük, s emeljük fel még jobban a mindent átható Teremtés Létébe; mind a külvilág felé fordulva, hogy a külvilágban megtaláljuk a mindent teremtő, irányító s mindenben ott lévő Egyetemes Létet, Mindenséget, Egységet. Ez a befelé fordulás és kitárulkozás azt eredményezi az emberi megnyilvánulások számára, hogy értékesnek tartják magukat – önfelismerésük miatt –, s reális világképet látnak úgy, hogy nem befolyásolhatóak semmilyen téren. Ez a realitás tovább fogja vezérelni őket abba az irányba, hogy megismerjék és felismerjék és tudatosan ráébredjenek mindazon külső és belső világokra, amelyek önmagát is s a külvilágot alkotják. Ezen világok magukévá tevése s annak teljes megtapasztalása viszi egyre feljebb a feltétel nélküli szeretet, a mindentudás s a szabadság misztériumába az emberi megnyilvánulásokat, létezőket.
Ezen tudatosság s tapasztalat azt eredményezi, hogy az emberi megnyilvánulás tudatosan lép kapcsolatba saját belső és külső világainak Egyetemes Létével s Mindenségével, amely egy és ugyanaz, de mindenhol másmilyen formában lelhető meg. Ezen formák megtapasztalása s felismerése után az emberi megnyilvánulás mind magasabb fokra haladva kezdi megérteni s tudni emberi létének mivoltát, okát és annak okozatát – hogy mi is az emberi megnyilvánulás feladata a földi létben, e köztes világban, az időszakos tanulás világában.
Az elménk és tudatunk által létrejövő élő, aktív kapcsolatban – az Egység állapotában – automatikusan olyan segítséget, kinyilatkoztatásokat kapunk személy szerint és olyan segítséget, kinyilatkoztatásokat közvetítünk a földi világ számára is önmagunkon keresztül, melyekre nekünk és világunknak egyaránt, feltétel nélkül szüksége van ahhoz, hogy kiegyensúlyozódjon negatív megnyilvánulásából.
Egységmeditáció (hanganyag)

Felismerések:
A felismerés önnön tudatos fejlesztésünket jelenti, s önnön tudatos szabadságunk elérése a végcélja. A felismerések minden emberi megnyilvánulás életében tudatos fejlődést, tudatos szembenézést s tudatos ráébredést eredményeznek az emberi megnyilvánulások életeiben tapasztalható dolgok összességére, amelyek együttes megnyilvánulása az Egyetemes Lét, Világmindenség pozitív szemszögből való felfogása.
A felismerés azt jelenti az emberi megnyilvánulások számára, hogy életeikben az egymást követő események sorozatait felismerik úgy, ahogy azok rendeltetésük alapján működnek, és belelátnak abba az összességbe – az emberi életbe –, ahogyan annak működnie kell az ok-okozat alapján. A tudatos szembenézés s ráébredés az emberi megnyilvánulások számára azt eredményezi, hogy fizikai létük alapján pozitív behatást gyakorolnak saját életeikre, és önnön emberi életüket saját pozitív, tudatos irányításuk alá vonják, ezáltal az ok-okozat törvénye alapján pozitív visszahatást idéznek elő. A Világmindenség Törvénye alapján kapuk nyílnak meg az emberi megnyilvánulások előtt, akik a tudatos felismeréssel, szembenézéssel és ráébredéssel élik életeiket, hogy saját maguk teremtsék meg földi életeikben azt a pozitív külvilágot maguk körül, amelyek pozitívan hatnak vissza rájuk. Ezt nevezhetjük a tudatos ráébredésnek, felismerésnek és cselekvésnek – a földi létben való önnön felszabadítás első lépcsőfokainak. A felismerés első lépései, miszerint az emberi megnyilvánulás önnön belső késztetése által, a Belső Központja által késztetést érez arra, hogy kiszakadjék negatív környezetéből, s megváltoztassa azt pozitívvá, úgy, hogy tudatosan szembenéz az adott negatív tényezőkkel és annak hatásaival, hogy azokat megszüntesse és kiiktassa életéből úgy, hogy pozitív cselekedetet, megnyilvánulást hajt végre. S az ok-okozat alapján pozitív végeredménye lesz a cselekvésnek.
Az első lépcsőfok arra készteti az emberi megnyilvánulást, hogy a saját önnön Belső Központja által megtapasztalt szabadságot kiterjessze a külvilág felé, amely körbeveszi szűk környezetben, hogy azt átalakítsa, s megszabadítsa azt a negatív, elnyomni akaró erőktől és befolyásoltságtól. Az ezek alól való felszabadítás által – a Belső Központ szabadságérzete által – kerül az emberi megnyilvánulás a felismerés első lépcsőfokára, s a felismerés, elménkben s tudatunkban ez a szabadságérzés – mint értelem, mint felfogás, s mint megtapasztalás – meglévő információként visszaköszön a megteremtéskor létrejött információkkal.
Az emberi megnyilvánulásokban lévő Belső Központ, amely szabadnak teremtődött, megtalálja önmagát, s az emberi megnyilvánulás felfedezi annak hatalmát és biztonságérzetét. Az emberi megnyilvánulások a Belső Központjuk által való tudást felszínre akarják hozni, és ezáltal pozitív változást idéznek elő szűk környezeteikben, hogy elsősorban mind saját magukat s mind szűk környezeteiket pozitív irányba változtassák, s megleljék azokat a kapukat, amelyek a belsőjükből, a Belső Központjukból nyílnak a külvilág felé, s utat mutatnak számukra, számunkra, abba az irányba, amerre haladnunk kell, hogy felemelkedjünk és még nagyobb szabadságba lépjünk át.
A tudatos felismerés és a tudatos cselekedetek sorozata után ráébredünk önnön hatalmasságunknak és központi létünknek világosságára. Ez a világosság, fény az emberi megnyilvánulásokban a Központ, a mozgatója s megváltoztatója mindennek.

Jövőnk csak akkor van földi korlátaink közt, ha betudatosodunk önfelismerésünk által, s ennek megfelelően nyilvánulunk meg – a mában a jövő számára, a jövőt építve.
Az élő, tudatos, folyamatos kapcsolatra létünk alapjával – a Világmindenséggel – folyamatosan ügyelnünk s törekednünk kell a nap 24 órájában elménk és tudatunk közreműködésével, úgy, hogy tisztántartjuk önmagunkat, és mentesítjük önmagunkat a földi világbéli negatív megnyilvánulásoktól. Mindenkor ügyelnünk kell elménk és tudatunk tisztaságára, melyekkel a Világmindenséghez csatlakozunk, melyek összekötnek bennünket vele s mindhárom megnyilvánulási szintünket, formulánkat – fizikai, átmeneti, energetikai – s az ezeken túlmutató megnyilvánulásainkat is.

Szeretettel várlak az egységmeditációkra, hogy megtapasztald mindazt, ami itt leírásra került.

Jelenleg hangfürdőket és hangtálas kezeléseket tartok.

További információ és időpont-egyeztetés: +36(20)398-5528 / veronikacsath@gmail.com